Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.27

Hanukka, a felszentelés örömünnepe

.

A Hanukkáról
 
Az intertestamentális kor egyik „termése” a zsidók Hanukka ünnepe, amely felszentelést jelent.
 
han1.jpg
Izrael engesztelésnapja, a Yom Kipur után 75 nappal veszi kezdetét az a nyolc napos ünnep, amely a Templom és oltárának újraszenteléséről, a zsidók legendás küzdelméről, hősi tetteikről és a görög-szír elnyomás alól való felszabadulásukról szól.
Kiszlév hónap 25-e idén december 11-ére esik, ez az ünnep kezdete.
Hanukka ünnepét a Tóra nem írja elő a zsidóságnak, azaz nem kötelező megtartandó ünnep.
Jelentősége mégis nagyon fontos lehet, sőt üdvtörténeti üzenettel is bírhat azon vonatkozásában, hogy a zsidóság a Sátoros ünnepek hiányában ünnepelte általa analóg módon Isten Jelenlétébe való visszatérését.
Ne felejtsük el, hogy a Hanukka akkor került be a zsidó ünnepek közé, amikor nem voltak templomi szolgálatok, és tilos volt a Sátoros ünnepek megtartása, öröme.
Időszámításunk előtt 170-ben IV.Antiokhosz foglalta el a szeleukida trónt Szíriában. Karakterére jellemző módon magát „Az isteni Antiokhosznak“ hívatta: Epiphanesznak, azaz a megjelent istennek. Igen kegyetlen és hataloméhes uralkodó volt, egyiptomi portyázásainak azonban a római kényszer megálljt parancsolt. Haragját és frusztrációját a zsidóságon töltötte ki, amikor megszégyenülten, útban hazafelé, katonáival teljesen kifosztották és tisztátalanná tették a Templomot azáltal, hogy időszámításunk előtt 168-ban Kiszlév hónap 15-én felállították benne Zeusz bálványszobrát.
A szobor természetesen Antiokhoszra hasonlított, aki Zeusz születésnapján disznóval áldozott bálványának a zsidó templomban. A zsidók szemében tisztátalan disznóvért öntött a Szentek Szentjére, a húslét pedig, amelyben a bálványáldozatot megfőzték, a szent tekercsekre, majd elégette őket.
Rémséges tetteiről a Makkabeusok könyve részletesen beszámol.
A Templomot tehát Zeusz-szentéllyé alakították át, és csakis disznót lehetett áldozni oltárán.
A Szent Templom ezzel meg lett szentségtelenítve, s a továbbiakban alkalmatlan volt az Isten előírásai szerinti áldozatok bemutatására.
Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a rémséges tettek előtt kettő olyan főpap is szolgált már a Templomban, akik pénzért vették meg Antiokhosztól a tisztséget: először a testvérgyilkos Jászon, aki erőszakkal testvére helyére lépett a főpapi szolgálatban, majd pedig pár évvel később a hellenista Menelaiosz, akinek már a főpapi családhoz semmi köze sem volt.
 
 
A Templomban zajló disznóáldozatok bemutatásával párhuzamosan Antiokhosz Epiphanesz betiltotta a judaizmust, annak minden gyakorlatát, a sabbatot is beleértve, valamint mindenkit meggyilkoltatott, aki körülmetélést végeztetett, aki tóratekercset rejtegetett a házában, illetve akit rajtakaptak, hogy a törvényt betartja.
A rómaiakat is felülmúló kegyetlenséggel gyilkolták és kínozták a zsidókat, csecsemőjüket és asszonyaikat a szemük láttára gyilkolták meg és akasztották föl vagy főzték meg a disznóknak fenntartott üstben. A fiak és asszonyok a hitük megtartásával vállalták inkább a hősi halált, minthogy elfogadják az obszcén hittérítést.
Két lehetőség közül választhattak a férfiak is: térdet hajtanak gyilkosaik előtt vagy ők is elpusztulnak.
Akadtak köztük azonban olyan hősök, mint például a Matatiasz nevű kohenita, aki öt fiával együtt állt ellene a szír kényszernek. Ő Modinban szolgálta az Urat, és amikor a szír katonák arra akarták rávenni, hogy a kisváros lakosságának szeme láttára disznót áldozzon, kikapta a kardot az ellenséges katona kezéből és ledöfte azt. Fiai megölték a többi katonát és a disznónak felállított oltárt földig rombolták.
A bosszútól tartva Júdea hegyei közé menekültek. Vezetőjükké Matatiasz rabbi egyik fiát, Júdát tették, akit makebetként (pöröly, sulyok) szoktak emlegetni a rá jellemző gyors és pontos nyerserő miatt.
Ragadványneve miatt nevezik az általa vezetett felkelést is a Makkabeusok szabadságharcának. Vezetése alatt nyílt összetűzésekre került sor a hegyek között a nagy szír haderőkkel, meglepő győzelmekkel. Amikor végre elindulhattak Jeruzsálembe három év után Júdea hegyeiből, nekiálltak a Szentély megtisztításának, ahol Antiokhosz felállíttatta a Zeusz-bálványt.
A zsidó hagyományban szerepel egy olyan történet a Templomban talált, egy napra elegendő olajról, amely csodálatos módon nyolc napig világított volna a mécsesekben, ám erre bizonyítékunk nincsen. Ezen kívül sajnos a Makkabeus-dinasztia is az idők során korrupttá vált, ám a nyolc napos ünnep azóta is megemlékezik a hős Makkabeusok és a modini zsidók három éves hőstetteiről. Ennek egyik kelléke a nyolc ágú hanukkia gyertyatartó.
Megjegyzendő, hogy Josephus Flavius már akkor a fények ünnepeként említette a Hanukkát a zsidókról írt könyvében, amikor még az olajkorsóval kapcsolatos csodatörténet még napvilágot sem látott.
 
han.jpgHanukka ünnepén - éppen úgy, ahogy Purimkor -, a zsidók ajándékozással és együtt étkezéssel ünnepelnek. A nyolc nap alatt, amely pedig eredetileg a Sátoros ünnepekre emlékezik - amely a Makkabeusok korában szigorúan tilos volt -, minden nap egy újabb gyertyát gyújtanak meg a hanukkia gyertyatartón.
 
 
Azok a dalok, amelyek eredetileg a Sátorok ünnepén szoktak felcsendülni, szintén megszólalnak Hanukka alatt (Zsoltárok 113-118).
Hanukka ünnepének legnagyobb öröme és központi eseménye, hogy a megtisztított oltáron ismét lángolhat a tűz.
(!!!)
Vannak az üdvtörténetben olyan titkos események, utalások, amelyek gyöngyök, és mint tudjuk, a gyöngyök disznók elé való szórását az Ige tiltja a szenteknek.
A Hanukka Sátoros ünnepként való megünneplése is egy ilyen gyöngy minden zsidó messiáshívő számára.
Megjegyzendő, hogy a karácsony dátuma Zeusz bálványisten megtestesülésének napja, s nem véletlen, hogy Antiokhosz Epiphanesz éppen december 25-ét választotta a Templom megszentségtelenítésének időpontjául időszámításunk előtt több, mint 160 évvel.
Aztán a negyedik században a római katolikus egyház is december 25-ére tette a főmiséjét.
Napjainkban, amikor a neorómai erők halottaikból újra talpra állni látszanak, sajnos kalkulálnunk kell hamarosan az utolsó, a hamarosan felépülő Harmadik Templom megszentségtelenítésével kapcsolatos eseményekkel is. Nemsokára fel fog tűnni a Dániel próféta által jelzett Armilus / AntiK., aki önmagát fogja istenként imádtatni az újjáépített Templomban. Antiokhosz Epiphanesz, de legvégsősoron a S_tn
lábnyomaiban lépkedve a pusztító utálatosság ott fog állni a szent helyen.
(...!!)
 
És ugyanúgy, ahogy egykor a Makkabeusok felkelésekor, a zsidóknak most is a hegyekbe kell menekülniük, ha életben akarnak maradni. Meg fogják ismételni a Makkabeusok három és fél éves bújkálását - vagy beleolvadnak az antikr.-i rendszerbe a nemzetekből valókkal karöltve, az internet adta lehetőségek és a teljes kontroll által...
Isten azonban hűséges, nem feledkezik meg népéről, amely Isten valódi Sekina-dicsőségét fogja hordozni.
A Hanukka tehát valójában az Istenbe vetett bátor és kitartó,
hűséges hit
mutatója az újszövetségi hívők számára is: visszautasítani a világgal való asszimilálódást és kitartani a hűséges Istenünk mellett.
Isten azokban gyönyörködik, akik éppen olyan hűségesek és szentek, mint ahogy Ő is hűséges és Szent. Megparancsolta népének, hogy szent legyen, s ez nem emberek kidolgozta stratégia vagy állapot, hanem a Mennyből kapott öltözet.
Isten népe soha nem pusztítható el annál az egyszerű oknál fogva, hogy Isten az Ő népének szívébe - és nem kőtáblákra - írta az ő parancsolatait, ennek értelmében Isten népe hordozza Isten kimondott Szavát, a Teremtő örök Életét, örök Jelenlétét.
Ezért gyűlöli annyira Isten ősellensége, az ősi kígyó / Luc_fer / Sát_n / bukott hajnalcsillag Isten népét, mert
az Úr népe egyben az Úr része is: elpusztíthatatlan Isten népének korokon és korszakokon keresztül való élete, így jelenléte bizonyítja Isten létezését ebben az istentelen világban.
Az intertestamentális kor Szó nélküli és üldözésekkel teli időszakának hatalmas győzelme utáni örömünnep tehát az elmaradt Sátoros ünnepek “bepótlása”, a Hanukka.
Isten pedig ma is látja a szentek törekvését és vágyódását az Ő igazi Templomába, az Ő szent Jelenlétébe.
Már nem kell sokat várnunk...
........................................................................................................................................................