Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.30

Az önigazság - menekülés és szabadulás

 

 

sziklavar4.jpg


Minden ember örül, amikor beigazolódik, hogy egy bizonyos dologban igaza volt. Örül, ha elismerik a tudása vagy az intuíciója nyomán sikerre vitt véleményét. 
Egy egészséges élethez hozzátartozik az igazság szeretete és képviselete. 

De mi történik abban az esetben, ha valaki ész nélkül hajhássza a maga igazát, átgázol életeken, véleményeken az igaza érdekében, s már semmi más nem vezeti, csak az az egy, hogy elismerjék.
Veszélyes dolog az önigazság.

Aztán vannak a másik pólusú emberek, a megnyomorított életek, lelkek, amelyek hozzászoktak az elnyomáshoz, a porbatipráshoz. Megszokták, hogy uralkodnak rajtuk, nincsenek jogaik, nem lehet véleményük, mert a retorzió elfojt bennük minden efféle természetes igényt.
S általában ők azok, akik szenvednek az önigazult társuk nyomorgatásától.

Az önigazult ember csak saját igazában és terveiben bízik. Neki ne mondja meg senki, mit kell tennie, ő mindig tudja a tuttit. Amikor önigaza kevélységgel párosul, valójában ő lesz a legnyomorultabb személy egész környezetében. De nem tudja magáról, mert szíve és szelleme vak.

Az önigazság egy zsarnok,

amely uralkodik áldozatán  és szépen, komótosan halad vele előre a biztos szakadék felé.
Közben hitegeti, veregeti a vállát, bíztatgatja, hogy igen, te vagy a "csúcs-szuper-okos jólcsinálod-Jónás", erejével átsegíti letaposott lelkeken és alázatos szíveken, szemét beköti átláthatatlan sötét kendővel - majd amikor elérte vele mindazt a pusztítást és nyomort, amiben csak egy sátánfajzat gyönyörködhet, egyszerűen letaszítja a sziklaszirtről, ahogy az emberáldozatokkal szokás a nyomorult, bálványimádó népeknél.
S mielőtt bárki megvetné ezeket a népeket, tudnia kell, hogy manapság az ördög ugyanezt a gyilkos játékot játsza az emberiséggel.
Azzal az emberiséggel, aki magát felvilágosultnak tartja, de még azzal sincs tisztában, hogy száz méterrel lejjebb ott van a talpa alatt egy letűnt kor emberi csontokat rejtő tömegsírja.
Ők ugyanúgy el voltak durranva saját okosságuktól és rendíthetetlen butaságukban azt hitték magukról, hogy legyőzhetetlenek.
De tévedtek.

Mondhatjuk, errare humanum est, de ki fogadja be ezt??

____________________________________________________________

 

Két ember ment fel a templomba imádkozni: egy teológiát végzett szaktekintély, meg egy utcai seftelő. 
Az első így imádkozott: 
„Istenem, köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek - rabló, gonosztevő, házasságtörő -, vagy mint ez a seftes itt mögöttem. Hetente kétszer böjtölök! Minden tizedet megadok neked!"
A másik ember a küszöbről figyelte mindezt és nem volt mersze beljebb lépni. Fel sem nézett a Menny felé , hanem a mellét verte és azt kiáltotta: 
„Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek!" 
Mondom nektek, hogy ez az ember, nem pedig a másik, igazként ment haza. Mert mindazok, akik önmagukat felmagasztalják, megaláztatnak, ám azok, akik megalázzák magukat, megigazulnak Isten nagy kegyelme által.


Az önigazság zsarnok. Uralkodik, emészt és megtéveszt.

 

Az önigazság sokkal előbb létezett, mint az ember.

Lucifer Isten előtt szolgált és a legfényesebb angyal volt...
Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
    Aki népeken tapostál, elterültél,
    mint a kivágott fa!
Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
    fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
    ahol az istenek összegyűlnek.
Fölemelkedem a felhők fölé,
    s olyanná leszek, mint a Felséges!«
Mégis alászálltál a holtak közé,
    lezuhantál a mélységes verem fenekére!
 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
    s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
    akitől királyok és országok remegtek,
 aki a lakott földet pusztává pusztította,
    a városokat romhalmazzá rombolta,
    s foglyait sohasem engedte szabadon?«
 A nemzetek királyai mind
    dicsőségben nyugszanak sírjukban.
 De téged nem temetnek díszes királysírba,
    csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
    mikor levágják.

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s+14&version=ERV-HU

 

Az önigazság időtlen.

 

Mielőtt az idő lett, már ott volt a büszkeség és az önigazság. S_t_n pedig elég idővel rendelkezett ahhoz, hogy az embereket kiismerje és megtévessze, ideológiákat gyártson, terjesszen és szponzoráljon az ő kiválasztottai által. Mert ahogy Isten kiválasztottjai munkálkodnak az emberi lelkek megmentésén és azon, hogy örök életre jussanak sokan, éppúgy létezik a s_t_ni birodalom és annak ördögi munkásai, akik eladták lelküket az ördögi okoskodásnak, önigazságoknak, nyakasságnak. Örök lázadók, keménynyakú nép, akik sosem fognak megtérni és megismerni olyan igazságokat, amelyeket Isten a maga népének rejtett el örök bölcsességében.


Isten igazsága ingyen elérhető - de nem eladó!

 

Az Örök Igazság örökre megáll mint mozdíthatatlan, bevehetetlen sziklavár.

 

Az önigazság tolvaj

 

Naaman a szíriai hadsereg parancsnoka volt. A Szentírás azt mondja, hogy bátor harcos volt, de leprában szenvedett. 
Isten a maga kegyelméből folyamatosan bevezette őt az alázatba - és Naaman partner volt ebben a folyamatban, bár büszkesége sokáig kísértette, a végén mégis megszabadult és meg is gyógyította őt Isten.
Az első ilyen büszkeség-próba az volt, hogy egy fogoly zsidó kislány (!)  száján keresztül szólt Naaman feleségéhez (!) az Úr igéje: „Ha az én uram látná a prófétát, aki Szamáriában van! Meggyógyulna a leprából!"
Isten megadta Naamannak a választ arra, amire szüksége volt.
Miután megírták a levelet, Naamán a próféta házába jött, hogy találkozzon vele, de ott csupán egy üzenet fogadta a nagytekintélyű szír hadseregparancsnokot: „Menj, merülj meg hétszer a Jordánban,  és megtisztulsz." Naámán azonban felháborodottan sarkon fordult és így szólt: 
„Azt hittem, hogy kijön hozzám, megáll és segítségül hívja az Úr, az ő Istenének nevét, meglendíti kezét a folt felett és meggyógyít engem a leprámtól. Nem jobb-e Abana és Pharpar, a damaszkuszi folyó, mint Izrael összes vize? Nem tudnék-e bennük is megmosakodni és megtisztulni?" - és dühében elment. 
Naamán szolgái azonban odasiettek hozzá és azt mondták neki: „Ha a próféta azt mondta volna neked, hogy csinálj valami nagyszerű dolgot, nem tetted volna meg? Mennyivel könnyebb, hogy azt mondja neked: Mosd meg magad hétszer és tisztulj meg?!” 
Lement tehát Naaman a Jordánhoz és hétszer bemártotta magát annak vízébe éppen úgy, ahogy Isten embere mondta neki...
Engedelmessége kiölte belőle büszke önigazságát.
Meggyógyógyult örökre és megismerte Izrael Istenének életeket megváltoztató, gyógyító erejét.

Sokszor csupán azért nem kapjuk meg, amit szeretnénk, mert hajhásszuk önigazultan a magunk kreálta önigazságokat. Pedig azok becsapnak bennünket. Az önigazság tolvaj.
Olyan, mint a délibáb: szépet ígér, de nincs ott semmi az út végén - ahova vezetni akar bennünket, csak a szakadék...
Isten ajándéka pedig az örök élet. Mindig élet. 
És sohasem a pusztító vég.

 

sziklavar.png