Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.24

Felhatalmazás nélkül nincs siker

 Isten NEM  parancsolta meg az embernek,

hogy hódítsa meg a világmindenséget 

 

 teremt.jpg.

- A világosság elválasztása, 
- a vizek szétválasztása, 
- a szárazföld & tenger láthatóvá tétele, 
- a növények megteremtése,  
- az égitestek elhelyezése, 
- s a bolygó állatokkal való benépesítése után 
=Isten végül megteremtette az embert saját maga képmására: férfivá és nővé               teremtette.

Isten megáldotta az embert, megparancsolta neki,  hogy szaporodjon, sokasodjon,  töltse be és hódítsa meg a Földet: uralkodjon a tenger halain,  az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen. 
Azt mondta Isten: nektek adok az egész Földön minden maghozó növényt, minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van,  mindez legyen a ti eledeletek. Pontosan ugyanígy az állatoknak is kirendelte Isten az ételt.

Az embernek tehát két fő dolga volt az Istentől teremtett világban
meghódítani a földet és betölteni azt. Ételre gondja nem volt, mert gondoskodott róla a Teremtő. 

Micsoda kiváltság is az engedelmességben való járás...!

A bűnbeesés után mindez annyiban változott, hogy a férfi verítékével, fáradsággal tudta csupán megteremteni a kenyerét, illetve az asszony fájdalommal tudta megszülni gyermekét.


A gonosz kígyót se felejtsük ki a dolgokból, ugyanis ravaszságában ő volt, aki a bűnbeesést generálta, hogy a halál bejöhessen az Isten által alkotott édeni világba.

 

Isten azonban  sem a teremtés után, sem a bűnbeesés után nem parancsolta meg az embernek, hogy hódítsa meg a világmindenséget.

De a gonosz jelenléte a világban - amelyet a jó és a rossz tudásának fájáról való táplálkozás eredményezett -, azt is magával hozta, hogy az ember telhetetlen lett úgy ismeretben, mint étkezésében.

Ezért gondolja az ember, hogy meg tudja hódítani a világmindenséget, amely vágy egyértelműen a Sátán rögeszméje


Az ember soha nem lesz képes rá, hogy a világmindenséget meghódítsa és azon uralkodjon, amíg Isten nem teszi képessé rá és meg nem parancsolja neki, hogy erre képes legyen. Mert Isten Szava, kimondott Beszéde tartalmazza egyedül azt a teremtő erőt, amely bármire is képessé teszi az embert. A különböző bolygók meghódítására való törekvés pedig ebbe a kategóriába tartozik: Isten nélkül az ember törekvése csupán kidobott pénz és energia. A felhalmozott anyagi javakat az ember a Föld meghódítására kellene hogy költse.

 

Az embernek nincs oka sem, hogy elmeneküljön a Föld nevű bolygóról, mert ugyan az ítéletről szóló próféciákig nagyon-nagyon rövid időnk maradt, ám a menekülési útvonal adott! Csakhogy ennek elfogadásához a büszke embernek ismét meg kellene aláznia magát - ez pedig (ugye?) nagyon nehezen megy... olyan ciki... elfogadni...?? amit Isten ingyen ad...?!? Badarság!
Sokan inkább belehalnak, minthogy azt mondják Istennek vagy a szeretteiknek, volt barátaiknak, hogy köszönöm, amit értem tettél... Szomorú vég ez, az ember valódi tragédiája!

 

 

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket.

Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni;

sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is,

hogy el bírjátok azt viselni.

 

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2010&version=NT-HU

 

 

Mivel Isten megparancsolta az embernek, hogy hódítsa meg a Földet, az ember ennek a teremtő szónak alapján lett képes rá, hogy megszüntessen a Földön minden betegséget és minden éhezést. Ezt jelenti uralkodni.

A minisztériumok is szolgáló szervezetek, szolgálók csoportjai... 

 

Képes volna rá az ember, hogy megszűnjön minden éhezés.

De ő inkább a csillagok közé vágyik...


 Azt gondolja magáról, hogy trónját a csillagok közé helyezheti, a Holdra és a Vénuszra, de nem fog neki sikerülni. Csúfos vereséget fog szenvedni - ahogy mindenki, aki elmenekül Istentől kapott feladata és felelőssége elől és megpróbál magánerőből más vizeken evezni, mint ami megadatott neki. Csúfos vége lesz, csúfos vereséget szenved minden és mindenki,  akinek nincsen felhatalmazása arra, amit cselekszik. Minden lázadó és lázadás el fog veszni és meg fog szűnni az Istentől teremtett világban. 
Ez az emberi konokság velejárója és gyümölcse: a veszteség. 
Ezt kell elkönyvelni.

Az engedelmesek pedig nem félnek attól, hogy bármiben hiányt szenvednek, mert Isten megígérte, sokszorosan megerősítette Igéjével, hogy "nem, nem, semmiképpen nem hagylak el, és nem távozom tőled". 

 

 

Ne legyetek pénzsóvárak,

érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta:

"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."

 

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3k+13&version=NT-HU

 


Az engedelmes hívő teljes meggyőződéssel tudja mondani a Teremtőjének, hogy "semmi nem választ el Tőled, sem magasság, sem mélység, sem gonosz angyalok, sem démonok, sem emberek, sem körülmények, sem tárgyak, semmi". https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz+8&version=ERV-HU

Mert tudja, teljes szívvel tudja, hogy amit Isten az Ő Igéjében megígért, az úgy is van.
Engedelmesnek lenni pedig nem nehéz.
A parancsolatokat megtartani nem nehéz.
Jóindulatúnak lenni nem nehéz.
Megbocsátani nem mindig könnyű, de nem lehetetlen- és! önérdek.
Hálásnak lenni nem nehéz.

Engedelmességben járnunk kell, tanulnunk kell.

Ne akarjuk feljebb tenni a "trónunkat"  Isten trónjánál!   Elégedjünk meg azzal, amink van, tartsuk is meg azt, amit kaptunk, ahogy Ő megparancsolta nekünk, mert az ajtó előtt Valaki hamarosan kopogtat... 

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%203%3A11&version=NT-HU

Ki az, akárki, aki többre tartja magát a Megváltónál? 
Nevetséges a kérdést feltenni is, bár a válasz egyértelmű: Lucifer, a lázadó és büszke, a teremtett lény, s akiket becsapott - és akiket igyekszik ma is magával rántani a sötétségbe.

"Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
    Aki népeken tapostál, elterültél,
    mint a kivágott fa!
Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
    fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
    ahol az istenek összegyűlnek.
Fölemelkedem a felhők fölé,
    s olyanná leszek, mint a Felséges!«

Mégis alászálltál a holtak közé,
    lezuhantál a mélységes verem fenekére!
Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
    s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
    akitől királyok és országok remegtek...?"

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2014&version=ERV-HU

 

Néhány ember azért marad örök életében frusztrált és vigasztalhatatlan, mert nem képes belátni, hogy Isten tervei magasabbak és sikeresebbek az övénél. 
A frusztráltság azonban még  soha senkit nem tett igaz emberré, viszont bárki tönkreteheti emiatt a maga és szerettei életét. Mert a folyamatos kiábrándult életvezetés könnyen keserűvé teszi a lelket, az pedig képes megmérgezni, megbetegíteni, s végső soron elpusztítani is az embert. Megéri...?!

Isten ötletei azonban tökéletesek, tökéletes kezekben vannak, tökéletes időzítéssel megtervezve.
Az élet nem rohampálya. Sem az időt nem tudjuk lekörözni, sem az embereket nem tudjuk kiiktatni az életünkből, Istennel meg végképp nem tudunk ujjat húzni. Próbálkozni persze lehet, talán bele is fér a tinédzserkor egy rövid szakaszába, de idővel illik az infantilizmusból is felnőtté válnunk, s az ostoba, lázadó életformát magunk mögött hagyva a bölcsesség és a békesség lábnyomaiban lépkednünk megfontoltan, nem rohanva, Isten hangját meghallva és tanácsait megfogadva.

"Boldog, akinek bűneit megbocsátották,
    és vétkeit eltörölték.
Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól,
    és szellemében nincs hamisság...
Azt mondtam: 'Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!'
    Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló...
Az Örökkévaló mondja: 'Én magam tanítalak,
    s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell.
Figyelemmel kísérlek,
    és tanácsollak, mit tegyél...'
A gonoszokat sok fájdalom éri,
    de az Örökkévaló körülveszi jóindulatával,
    aki bízik benne..."

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+32&version=ERV-HU

Bizalom Istenben:
ez a hit.